Békés Boldog Ünnepeket!

Legyen mindenkinek kellemes, szeretetteljes ünnepe!
Szabadidőtökben pedig elő az ollóval, ragasztóval és minden alapanyaggal! Közeleg a tavasz, jön a con! Termékeny időszakot! :3

Work In Progress - Tavaszi 1. cp 1. felvonás - gyurmázzunk!

Üdv nektek kis és nagy népek ^^ (Tudom, gyökér vagyok :'D)

Most, hogy elkezdődött a téli szünet, úgy gondoltam, hogy a házim mellett megcsinálok mindet amit csak tudom jelen helyzetben, így most a szünetben elkészül az első napi cp-m kiegészítője, a roha fele és a 2. cp-m ruhájának egy része :)

És ha már kiegészítő akkor elregélem, hogy az itt látható csat készül/készült el. Egy ebayen kapható kiegészítő alapján próbáltam rekonstuálni a dolgot (meg kell hagyni elég nehéz volt, de szerintem ennek ellenére elég jó lett), bár kicsit nagyobb lett szerintem mint kellene, de nem bánom, saját és büszkén fogom viselni ^^
Közzéteszek hát pár képet és a végén még egy recepttel is szolgálok a gyurmához :D

Sül a kis drága (többek között) *w* 

Kisülve, de nem csiszolva :) Nyers formájában kicsit érdekes volt mert nem tudtam olyan szépen simára csinálni. 

Itt már szép sima, vagy legalábbis hasonlít valami szépre :)

A festés kicsit több gondot jelentett... Először túl sötétre festettem (buta tempera) de egy kis vízfestékkel szépen kijavítottam ^^ Bár még matt volt de egy kis lakk (ez esetben körömlakk) csodássá varázsolta ^^

  

Majd végül segítségül hívtam egy ragasztópisztolyt így a csat rész is a helyére került :) Kicsit csúnyácska lett a ragasztás de azt majd kijavítom szebbre és lekenem egy kicsit festékkel, hogy ne legyen olyan feltűnő :) 

Végül egy kép arról, hogy milyennek is kellene ennek lennie... Mit gondoltok? Megfelel a célnak? Én elszerettem, bár kicsit nagyobb mint kellene, de jó lesz ^^

És íme a recept ami alapján elkészítettem a saját, süthető gyurmámat: 

Amire szükség lesz:

• 1 csésze kukoricakeményítő
• 2 csésze szódabikarbóna (tipp: a Tescoban 50 Ft-ért lehet egy szép nagy csomaggal, visszazárható tasakban)
• 1 és 1/4 csésze víz

Elkészítés:

Első lépésként a hozzávalókat öntsük egy edénybe. Majd keverjük csomómentesre.
Folytonos keverés mellett közepes lángon kezdjük el főzni.
Amint besűrűsödik, egy labdává áll össze az egész.
Ezután helyezzük át egy tányérra a masszát és fedjük be nedves ruhával. Várjuk meg, amíg kihűl.
Amint kihűlt, formázható is.
Az elkészült formákat 160-180 °C-on fél óráig sütjük (szerintem ez kicsit sok is mert az én formáim kicsit bebarnultak vagy inkább csak sárgultak)

Az elkészült gyurmának szép fehérnek kell lennie (persze sütés előtt) 

A receptért köszönet: Színes ötletek

A tapasztalatom:

Nagyon könnyű vele dolgozni, de sütéskor tényleg kell rá figyelni. Ráadásul nekem kicsit el is deformálódott 1-2 formám (kör és fenyő), de azért majd még próbálkozom. Ki kell tapasztalni a normális használatát :D Hamarosan újabb próbát teszek mivel elfelejtettem az egyik kiegészítőt megcsinálni xD 

Plusz akartam képeket csinálni sütés/főzés közben de annyira belelendültem... :D 

Nos hamarosan ismét jelentkezem a következő folyamattal :) Remélem a receptnek hasznát veszitek ^^ Legyetek jók!

Rendhagyó bejegyzés!!!!!!

Üdv ^^ 
Újabban eléggé keveset érek rá, itt a félév vége, megy a hajtás, de 1-2 dolgot azért közben is csinálgatok: Rendelgetem a cp kiegészítőket, sok időt töltök a barátaimmal, karácsonyi ajcsikat csinálok, tanulok éééééés alkotok. Mivel tavaszi conra összesen 4!!!! cp-hez is kell kreatívkodnom ezért minden lassabban megy... De épp tegnap készültem el egy aranyos ki kiegészítővel barátom számára a Goku cpjéhez.
Gondoltam rá, hogy csinálok pár hasonló dolgot egyéb animés motívummal, mint pl: Totoro, biztos nagyon cuki lenne, de vajon lenne rá igény?
Szeretek horgolni, így majd ha csinálok még ilyesmi animés cuccot akkor biztos felteszem ^^ Főleg hogy nem magamnak csinálnám, hanem esetleg eladásra.

A hétvégén kezdek bele egy másik nagy projectbe ami egy csaknem 2 méteres Ouma Shu (Guilty Crown kard) nem lesz kész egyből és minden fázist le szeretnék majd fényképezni, hogy egy tutorialt majd felrakhassak ide, egyéb más kard tutoriallal együtt így egy kis türelemmel kell lennetek. Ezen kívül miután elkészült a kard ismét egy saját cp-hez köthető tutoriallal készülök. Mostanában sok lesz az ilyen mivel egyre közelebb a tavasz és a 4 cp magától nem lesz kész :)
Igényeket persze szívesen fogadok tutorialokhoz, szeretek én is új dolgokat tanulni. Persze a betervezett cikkek is jönnek előbb utóbb, lassan itt a szünet, remélhetőleg ráérek játszadozni ezekkel a dolgokkal. Ha bármi kérdés/kérés lenne írjatok a cikkek alá vagy az oldalsó chat ablakba :) Köszi mindenkinek!

Cosplay tutorial - miből mennyit?

Szép napot! Ismét "tutorial idő"

Szerintem minden cosplay (és egyéb) ruha varrásánál a legnagyobb gondolt az jelenti, hogy mennyi anyagot is vegyünk. Ha túl kevés nehéz pótolni és gyakran a keresett anyagból már nincs is több és hasonló se, ha túl sok az felesleges pénzkidobás, főleg hogy van anyag ami több ezer forintba kerül. Egy jó varrónő persze megmondja a tutit, de ha valaki maga szeretné varrni a ruháit és nincs kellő ismerete annak könnyen gondja lehet az anyagok métereivel.
Az anyagok átlagos szélessége lehet 1,40 méter vagy 90 cm. Bár én inkább az első mérettel szoktam találkozni. Ez fontos tényező az anyag mennyiségnének meghatározásakor.
Ezen kívül még a saját (vagy a ruhatulajdonos) bizonyos méreteire is szükség lesz. Amiket ajánlott lemérni (ezeknek a szükségességét a ruha fazonja változtatja): nyakbőség, mellbőség, derékbőség, csípőbőség, külső karhossz, belső karhossz, karbőség, csuklóbőség, magának a ruhadarabnak a hossza, ha felsőről van szó akkor az esetleges kivágás mélysége a nyaktól, nadrág esetében akár egy combvastagság is elkél. Ezen adatok alapján érdemes először egy szabásmintát készíteni. A szabásmintára felrajzoljuk az elkészítendő ruha kellő méretét, és erre ráhagyjuk a varrási szélességet.

Fontos, hogy ha még nem vagyunk profik akkor először semmit se varrjunk fixre. Egy próba után már látható lesz, hogy hol jó vagy hol nem a ruha. Ezért érdemes mindig kicsit nagyobb mintadarabbal kezdeni (és segítséget kérni) és apránként lefaragni a felesleget.

A minta elkészítésekor hasznunkra válhat egy az elkészítendő ruhadarabhoz hasonló ruha. Ha egy ilyen darab után dolgozunk akkor csak annyi a dolgunk, hogy a mintául szolgáló lapra lefektetjük a ruhát és a varrások mentén külön-külön felrajzoljuk a részeket. Kivágni persze nagyobbat kell (gondoljunk a varrási szélességre).

Pár példa arra, hogy milyen is egy szabásminta: 

 Valójában ezeket nem nehéz elkészíteni. Nagyobb gondot jelentenek (szerintem) viszont a szoknyák. 
Szoknya rengeteg van. Rakott, körlokni, hagyma stb... A legtöbb anyagot a körlokni igényli. Maga a szoknya ebben az esetben egy négyzetből lesz kivágva. A négyzet mérete attól függ, hogy milyen hosszú szoknyát szeretnénk. Másik eset, hogy a kör két félkörből áll.

Lényegében a körlokni mindennek az alapja. Ha már nem körrel, hanem körcikkekkel dolgozunk, akkor egyre "szűkebb" szoknyákat kapunk.

Ezeknél érdemes egy egy szabásmintából kiindulni. Nem úgy mint egy rakott szoknyánál, ennél egyszerűen csak a derékbőség 3x-ára van szükség. Ez a darab nem ívben készül, így egy 140 cm-es anyagszélességnél bőven elég megvenni a szoknya hosszát + varrásszélesség + derék (ezt ugyebár félbehajtva kell rávarrni a ruhára, így dupla mérettel kell számolni). Rakott szoknyánál az anyagot egyenlő közönként be kell jelölni majd a jelöléseknél meghajtani, letűzni.

Itt van pár példa a szoknyákhoz.  
A sárga kép tökéletesen jellemzi a körszoknyák anyagszükségletét. 

Ceruza szoknya:

És most is forduljunk a YouTube-hoz:

Mint mindig, ilyenkor is segít a YT. Sok tutorialt találunk varráshoz is.

Itt egy kis segítség a szabásminta készítéshez:

Nos, egyenlőre ennyi lenne. Azt hiszem ezt a cikket még 1-2 alakalommal valószínűleg módosítom. Biztosan lesznek új ötleteim, tudásom... És ha ajánlotok valamit, vagy esetleg valamiben tévedek és módosítást ajánlotok akkor természetesen elfogadom ^^

Szép estét! Sziasztok!!!!!

Cosplay tutorial - Mellek! Mellek mindenhol o.O

Igen! Jól látod kedves idegen. MELLEK!

Az animék gyakran tömve vannak bögyösebbnél bögyösebb hölgyekkel. Íme egy kis anime ismertetővel összekötött példázás:

Bal oldalt itt a NouCome című anime "főhősnője" Chocolat, aki csak úgy megjelenik az anime főhőse előtt.

Jobbra pedig a zombigyilkos hölgycsapat A Highschool of the Dead-ből. A zombigyilkolás közben csak a lengő mellek tűnnek fel az embernek.

A Soul Eater-ben sem spóroltak a mellmérettel ezen hölgy esetében.

Ahogyan a Bleach Orihiméjével is bőkezűek voltak az alkotók...

De ugyan ezt lehet elmondani megannyi karakterről. A melles tábort gazdagítja Tsunade banya is.  

Nem kell ahhoz épp ecchi animét néznünk, hogy nagy mellekbe fussunk. A K-project Awashimája is jó példa ide.

De bármelyik nagymellű karaktert is válasszuk "kedvencünknek", az átlagos méret távol áll az itt láthatóktól...

Mit tehet hát ilyenkor egy "normális" lány? A: a karakter "kisebbített" változatává válik. B: Megoldásokat keres. És mis a legjobb megoldás? Naná hogy két pár szépen összehajtott zokni! 

A vicceket félretéve a zokni valóan jó megoldás.

Itt van pár alkalmas variáció a mellek nagyobbításához: 

Tipp 1:

Húzd ki magad! :D Nem vicc. Ha nem kell nagy változás, akkor ez is épp elég lehet. Ha görnyedten jársz, akkor ideje kiegyenesedni.

A következő tippem már hasznosabb...

Tipp 2:

Ha úgy érzed elég kicsi idomokkal áldott (átkozott) meg a sors akkor ez a legjobb mód a számodra.

Amire szükséged lesz: 

• A szorosan illeszkedő párnázott melltartó merevítővel
• Zoknik
• Egy kicsit nagyobb melltartó ami szintén párnázott és merevített. 
• A párnázott, nem merevített melltartó (sokkal nagyobb, mint a többi - valahova azoknak is be kell férni ;) )
• Smink (bronzosító vagy sötét barna szemhéjfesték)

Nem éppen ez a legkényelmesebb mód megjegyezném...

Az öltözködést a legkisebb melltartóval kezdjük (ez szerintem logikus). Erre vesszük fel a következő (egyel nagyobb) melltartót. Itt ajánlott olyan melltartót használni ami elölről hagyományos, merevített hátul viszont a sortmelltartókat idéző "trikó" háta van. Ez nagyobb tartást biztosít.

És most jöhetnek a zoknik! 

Tekerd fel őket és helyezd az első(!!!) melltartóba: húzzuk a melleket felfelé, hogy minden szépen illeszkedjen. Használhatunk speciális szilikont is, de a zokni is tökéletesen megteszi ;) Főleg, hogy a zokni "töltési" mérete változtatható kicsitől a nagyig!

Jöhet az utolsó melltartó, a maximum méret. Ennek sokkal nagyobbnak kell lennie, hogy "be tudja fogadni" a többi melltartót. Ennél már nincs szükség merevítésre, mivel ez már csak a nagyobb hatás miatt kell, viszont szintén szivacsosnak (push up) kell lennie. Merevítés nélkül jobban fog illeszkedni az alatta levőkre.

Végül egy kis smink. Ez a lépés elengedhetetlen a valós hatás érdekében. Használj por alapú terméket. Egy sötétbarna (esetleg) szemhéjpúder (aminek semmi vöröses árnyalata nincs - tényleg rendes barna), de lehet egy fajta szürke vagy hamuszürke. Ezzel egy árnykos hatást fogunk elérni, mégpedig úgy a mell feletti részt szép ívesen egy kisebb szakaszon árnyékoljuk vele.

Itt egy ábra arról, hogy hova is kell kerülnie a kis sötét "árnyéknak".

Ha ezzel megvagy, élvezheted a "melleid".

Alapjáraton nem támogatom a push up-ot, mert a lányok a mellüket a nyakukba tolják, mintha lenne ott valami... De cosplayes célokra szerintem tökéletesen megfelel. Jómagam mikroszkópikus mellekkel élek -.- Nem éppen kellemes... De persze ha éppen fiú karaktert választanék, akkor könnyű dolgom lenne a leszorítással...

Tipp 3: mixed tipp

• Alkalmazhatod az előzőhöz hasonló megoldást kevesebb melltartóval is (szám szerint kettővel).Ilyenkor a felső melltartót el kell hagyni, de a festés itt is fontos! 
• Egy melltartóval is elérhető nagyobb hatás, ha nem épp a legkisebb a mellméreted, hanem azért van mivel dolgoznod. Ilyenkor vagy egy jó push up amire szükséged van, vagy a jó kis zokni/szikion... 
• Ha a melledből nem látszana ki semmi akkor a push up extra verzió is szóba jöhet (tényleg extra kicsi mell kell ehhez) amikor szinte az egész mell egy nagy szivacs...

Tipp 4:

Ha nem találsz megfelelő push up melltartót akkor te magad is előállíthatod. Ehhez most egy linkkel szolgálok: http://shalldoll.deviantart.com/art/Making-fake-boobs-244262218

A deviantart a cosplay tutorialok melegágya. Itt mindenre akad megoldás. Legtöbbször angol dolgok kerülnek fel, ezeket bármikor szívesen lefordítom ^^ 

És így a végére: 

Mint mindig, a youtube most is nagy segítség. Vannak akik még ebben a témában is videót csinálnak, ami nem is gond, ha az ember érdekelt a témában. Jöjjön hát 3 hölgy videója, nekik persze van mivel dolgozniuk. 

Nos, csak ennyivel tudok ebben a témában szolgálni, de remélem lesz egy pár ember aki számára ez a cikk hasznos lehet. Köszönöm azoknak akik eddig itt járkáltak és olvastak :) Élvezem ezt a dolgot ^^ Szeretem a cp-s dolgokat, utánajárni, lefordítani stb... Azt hiszem legközelebb a lencse témához fogok közel kerülni :)

Apropó

A cosplay másik véglete a mell leszorítás. Erre is több mód létezik. De a legmegbízhatóbb a speciálisan erre a célra kapható mell leszorítók. Kis mell esetén a fásli is megteszi. De itt is van egy határ ami után már egyik sem ér semmit. 

Érdemes több dolgot kipróbálni és con alkalmával a legbeváltabbat alkalmazni! 

Jó próbálkozást!

Cica füleket mindenkinek!

Szép estét! 

Megint netezgettem és megint valami jóra bukkantam. Egy videóra amiben a készítő hölgy saját haja válik cicafüllé :D

Elő az extra hajlakkokkal! Fülekre fel!!!

Ami lényeges eddig történt velem....

Sziasztok.



Mivel ritkán írok ide, ezért gondoltam most egy kis összefoglalót dobok ki arról hogy nyár eleje/közepe óta milyen is az élet...
Sok mindent terveztem a bloggal tenni, de nem tettem, nem hajtott semmi előre. Kevés (szinte semmi) visszajelzés, idő és kedvhiány... Találnék még okot, de nem akarok... Ami a nyaramat illeti elég rövid volt, semmire nem volt úgy igazán időm. A nyár vége érdekesebb ugyanis táborba voltam. Alkotó táborba. Ahol egy napot a kínai festészetnek szenteltünk. Minden eszköz amivel dolgoztunk és minden, még az oktató is Kínából származott. Nagyon kedvesek voltak és egész jól is ment :D
Bár másnak a normális festés sehogy se jött össze :'D a tájkép nem megy :'D Borzalmas volt :D de a szobrászat igazán tetszett, ki is állítják őket a Zsolnay -negyedben, itt Pécsen :)

Aztán beköltöztem a koliba, újabb év az egyetemen, bár egyenlőre elég laza, így látok esélyt arra, hogy kicsit időt szánjak pár hobbimra... Most pl horgolni tanulok, majd varrni is fogok újra, csak össze kell szednem magam... Ha jól megy a dolog és legyártottam pár művet akkor talán el is adom őket. Nem nagy pénzekért, csak épp annyira, hogy mindenki jól járjon. Szeretnék pónikat gyártani, cukik, csak meg kell találnom erre a legmegfelelőbb módszert... Remélem lesz rá igény, ha már az időmet erre használom (am is unatkoznék).
+ 

Marha nagy plusz mert itt jön a conos terv. Most ősszel nem jutok ki (ahogy télen se) de tavaszra már meg is van a terv ami egyenlőre top secret mert ilyen cp-t még egyszer se láttam és nem szeretném, ha más is ilyet csinálna épp akkor mikor én. Annyit viszont elmondok, hogy egy általam imádott karakter és a barátommal ez az első közös cp-nk lesz és még rengeteget tervezünk *w* Remélem sok conra eljutunk még, hogy mindet megvalósítsuk. És nem érdekel, hogy épp aktuális anime legyen, Sok mindent megcsinálunk, nem számít mikor is az anime. A cp-ről meg majd ha kész lesz és már nincs sok conig, akkor teszek fel képeket (hogyan miből mennyi idő alatt készült).

Oh és ma termékeny kedvemben vagyok így szerint lesznek még itt bejegyzések :D Rákattantam a youtube-ra és összegyűjtöttem pár karakter make up-ot is :)

Addig is viszont látásra, és ha bármit is szeretnétek akkor kérlek jelezzetek.

Cosplay tutorial - Újabb paróka csoda

Szép napokat!

Egy újabb érdekességre bukkantam netezés közben.. Ismér egy party paróka átalakítás. Aminek a forrása ismét a deviantart (http://alexamadden.deviantart.com/art/Removing-the-shine-to-your-wig-353751870)

Azoknak akik nem tudnak angolul elmondom a lényeget: 

Ami kelleni fog: öblítő, talkum por (ismertebb nevén hintőpor), ritka fogú fésű, hajvasaló, hajlakk. 

Hagyjuk ázni a parókát egy kis öblítő és egy liter víz segítségével 5 napig. Hagyjuk száradni az árnyékban! Az öblítőt ne mossuk ki belőle.

A hölgy oldalán még akadnak érdekességek, érdemes benézni tehát ide is: https://www.facebook.com/AlexaMaddenCosplay/timeline

Lassan felemészt...

Nem szokásom panaszkodni, de ezt most valahova akkor is le kell írnom. Úgyse olvas itt senki semmit... Mindig meghallgatok másokat és igyekszem segíteni rajtuk, de velem azt hiszem nem sok ember törődik. Főleg azok nem akiktől ezt "elvárnám", akik elvileg a barátaim, és mindössze egy szobányira laknak... Nem jönnek át megnézni mi van, én néha átmegyek, de akkor úgy érzem útban vagyok... Nincs itt senki aki megért. Egyedül vagyok az emberek között. Vágyom rá, hogy néha megkérdezzék "Jössz velünk?" vagy "Nincs kedved átjönni?" Ahhhhhh
Lassan azt se tudom mit gondoljak... Talán az én hibám?....

Hai hai!!!

Üdv népek!

Jó időre kimaradtam :/ Bocsánat! Akartam írni de semmi erőm/időm >< Sokat dolgoztam és hulla vagyok -.-

Hamarosan szeretném frissíteni a blogot. 1-2 új oldallal bővíteném és új kinézetet is megálmodok neki.

Na itt egy kis folytatás a történetemnek:
Megjegyezném hogy aki nem szereti a yaoit az hanyagolja XD vagy képzeljen oda mást!

Part 1

Valahol itt hagytam abba:
- Én... én vagyok az osztályképviselője. Kötelességem....
- Kit érdekel a kötelesség? - kiáltott rám. - Azt kérdeztem, hogy miért követtél?
- Mondtam már... - elfordítottam a tekintetem, hogy ne lássam azt a szúrós tekintetet.
- Rendben van képviselő... - mondta és kezét a vállamra tette. - De... - folytatta, majd a falhoz lökött - Még mindig nem hiszek neked!

- Hé, mi...
- Hamis vagy! - vágta a fejemhez, mire én megdöbbentem.

- Mi... Miről beszélsz? - próbáltam ellökni magamtól. - Nem is ismersz!

- Hogy nem... - mondta halkan, majd elengedett. - Igazad van... Nem ismerek.

Nem értettem mi történik, csalódottnak tűnt és egy szó nélkül visszament a terembe. Döbbenten álltam a folyosón, vajon miért tűnt csalódottan.

- Keito, kezdődik az óra!  vert hátba egy fiú az osztályból miközben elfutott mellettem.

- Mondd meg a tanárnak, hogy lementem a gyengélkedőbe. - kiabáltam utána.

- Rendben - szólt vissza az ajtóból.

- Kösz... - jegyeztem meg halkan.
Lesétáltam a gyengélkedőbe, közben az új srác szavai visszhangoztak a fejemben. Arrogáns és durva kisugárzása van, azt hiszi mindent tud és ami a legjobban idegesített az az, hogy olyan mintha átlátna rajtam.
- Jó napot! - mondtam, miközben eltoltam a gyengélkedő ajtaját. Senki sem válaszolt, sehol egy lélek. Becsuktam magam mögött az ajtót és ledőltem az egyik ágyra.
- Mázli, hogy nincs itt senki - sóhajtottam. Addig-addig bámultam a mennyezetet és gondolkoztam, míg el nem aludtam. Kis idő múlva az ajtó csapódására ébredtem. Mire kinyitottam a szemem, már nem voltam egyedül, felültem és körbenéztem. Az új fiú állt az ajtó mellett. Rápillantottam az ajtó feletti órára, még javában folyt a tanóra.
- Hé. - szóltam oda. - Te mit keresel itt? - rám nézett, majd szinte szó szerint oda vetette magát hozzám és befogta a szám.
- Csend legyen! - mondta miközben valamit mutogatott.
- Eressz! - húztam el magam. - Neked most órán kellene lenned!
- Ahogy neked is. - suttogta.
- Igaz... - motyogtam
- Na látod. - mondta és leült az ágy szélére, majd engem nézett.
Teljesen össze voltam zavarodva. Csak csendben ült és nézett.
- Izé... - kezdtem - Amúgy miért vagy itt?
- Megléptem és valahol el kellett bújnom. Hát nem egyértelmű?
- De... De mégis miért? Órán lenne a helyed!
- Persze... Te lemaradtál a műsorról. - sóhajtott. - Miután eltűntél, mindenki engem hibáztatott. Megelégeltem és eljöttem, persze ez a tanároknak nem tetszett.
- De te nem is...
- Ezt nekik mondd - vágott közbe. - Nekem is lenne egy kérdésem... - odahajolt hozzám. - Te miért jöttél el ide?
- Nem volt kedvem az órához... - önkéntelenül is kimondtam az igazságot, pedig nem szokásom gondolkodás nélkül beszélni. Soha nem mondtam volna ilyet mások előtt... Én, az osztály legjobbja, ne akarjak órára menni, képtelenség ezt beismerni, de mégis... Mikor vele vagyok annyi különféle érzés kavarog bennem és olyan őszinte leszek, amilyen soha nem akartam újra lenni... - Vagyis...
- Végre őszinte vagy! - mosolygott.
- Mi van? - akadtam ki.
- Te nem az vagy, akivel ma az első órán találkoztam, ez az éned... Sokkal emberibb.
- Te... Tudod ezen már gondolkodom egy ideje. Szólj, ha tévednék, de úgy viselkedsz néha, mintha ismernél...
- Ezt... - sóhajtott - inkább megtartom magamnak, te pedig csak had örlődj.
Felállt és az ajtóhoz sétált, közben pont kicsengettek. - Na szia, Keito - szólt vissza egy magányos mosollyal az arcán.
- Basszus... - mormogtam magamban - Idegesítő barom...
Bár ezt mondtam, nem igazán gondoltam komolyan. Eldőltem az ágyon, hogy ismét a gondolataimba merülhessek. Összeszedtem magam és a következő órán már ott is voltam. Leültem a helyemre. Oldalra pillantottam és a tekintetem találkozott Shimizuéval. Engem bámult. Egy pillanatra ledermedtem, azok a hideg szemek, amik csak úgy átláttak rajtam, rémisztő. Visszarántottam a fejem és magam elé metedtem.

Hát akkor folyt.köv

Telóról írtam így ha valami nagyon fura akkor jelezzétek mert így nem nagyon látom át ^^'
Valójában még van 12 oldal amit be kellene gépelni de uuutálom, na de majd fokozatosan ^^' Addig is gondoltam elférne végre vmi életjel... 

Régről ismét

Itt egy régi történet addig amíg lusta vagyok gépelni (napi 5-10 sor hajlandó vagyok de fuuuuu olyan hossz és nincs vége és...)
Nem olvastam át, nem is akarom... Tuti át akarnám írni és akkor soha nem lenne vége, nézzétek el hogy béna és stb...

Egy világ, egy idilli környezet, két jó barát és egy lány… De mi van, ha mindez megváltozik… Mi van, ha a lány megváltoztatja azt amit eddig természetesnek hittél...

   Minden egy átlagos keddi napon kezdődött, Kurosaki Ichigo épp az iskolába igyekezett, amikor találkozott a legjobb barátjával Shiba Kaiennel.

 - Á… Kaien reggelt!

 - Reggelt neked is Ichigo, megyünk együtt?

 - Persze, miért is ne. - Az iskolába menet végig beszélgettek és szórakoztak. Hihetetlen volt őket látni, olyanok voltak, mint az ikrek. Csak a hajuk színe volt különböző! Mindig vidámak és barátságosak voltak. Még azon a bizonyos napon is mikor minden megváltozott, azon a bizonyos kedden.

   Mikor beértek az iskolába és bementek a terembe Keigo és Mizuiro várták őket.

 - Jó reggelt Ichigo és Kaien! –mondta Keigo, majd fojtatta – állítólag lesz egy új osztálytársunk… de a tanár úr nem mond el róla semmit!- Ichigo és Kaien egymásra néztek. Becsengettek és mindenki a helyére ment. A tanár úr belépett a terembe háta mögött egy félénknek tűnő lánnyal. Mindenki kíváncsian nézte.

 - Rukia kérlek, mutatkozz be az osztálynak. – mondta a tanár úr. A lány kilépett a háta mögül és az osztály felé fordult zavarodott kissé meghökkent arckifejezéssel.

 - Kuchiki Rukia vagyok. Most költöztem a városba.

 - Nos, köszönjük Rukia és most, kérlek, keress magadnak egy helyet. Akkor kezdjük is el az órát…- Rukia leült az egyetlen szabad helyre Ichigo és Kaien közé. A fiuk egymásra néztek majd elégedettem, mosolyogni kezdtek. Az egész napot azzal töltötték, hogy a lányt figyelték. Ami nem volt meglepő hisz mindenki nagyon szépnek találta, de Ichigo és Kaien már szinte hobby szintem figyelték. Ám egyikük se volt olyan bátor, hogy oda menjen hozzá és beszéljen vele. A bátorságuk csak odáig terjedt, hogy nézték, ahogy a kezében gyengéden tartja a tollat, amivel egész nap írt. Viszont a kíváncsiság mindenek felett ált, nem bírták ki, hogy ne menjenek, oda és ne mondjanak, vagy kérdezzenek valamit. De még mielőtt elindultak volna megjelent Inoue Orihime, akit mondhatni az osztály csodabogarának tartottak. A lány beszélni kezdett Rukiával, a lány látszólag meg volt szeppenve, hisz eddig még senkivel sem beszélt az osztályból. Boldognak látszott és a fiuk most először látták a lány gyönyörű mosolyát. Úgy tűnt, hogy Orihime és Rukia jó barátok lettek. Órák után Kaien és Ichigo beszélgettek:

 - Te Kaien figyelj, nem hívjuk el Rukiát valahova, csak úgy?

 - Részemről rendben! De ugye te beszélsz vele? – érdeklődött Kaien.

 - É… én?- kérdezte kissé meglepődötten Ichigo, mire Kaien - Persze mégis ki ha nem te, hisz a te ötleted volt vagy talán beijedtél?

 - Én soha! Nem ijedtem be! Megyek, és most rögtön megkérdezem!

 - Komolyan? Akkor már én is megyek, ezt nem hagyom ki, de te beszélsz!

 - Oké, ezt megbeszéltük! – Mind a ketten elindultak Rukiához, aki a többi lánnyal együtt az egyik fa alatt ebédelt. Ichigo nyelt egy nagyot majd oda ment, Kaien szorosan a háta mögött volt.

 - Sziasztok. Ide jöhetünk? – kérdezte Ichigo a lányodat kissé ideges hangon.

 - Persze nyugodtan, van még hely elég. – válaszolták, majd Ichigo és Kaien leültek. Elég furán érezték magukat a lányok társaságában, hisz szinte soha sincsenek együtt egyszerre ennyi lánnyal. Ekkor Kaien így szólt Ichigohoz:

 - Ichigo megkérdezed?

 - Hát persze, most vagy soha, csak a csajok nehogy valami furára gondoljanak. - Ichigo odafordult Rukiához:

 - Rukia, te ugye csak most költöztél ide?  Gondolom, még nem ismered a várost. Ha neked is lenne kedved, akkor eljöhetnél Kaiennel és velem, mi szívesen körbe vezetünk, de persze ha csak akarsz.

 - Ez nem is olyan rossz ötlet!- felelte Rukia – És ha veletek megyek, akkor a bátyámnak még csak féltenie se kell.

 - Remek akkor ezt meg is beszéltük! És neked mikor lenne jó?

 - Mert nekünk mindegy. – mondta Kaien. De még mielőtt a lány válaszolhatott volna vég lett az ebédszünetnek. Mindenki visszament a terembe és várták hogy a tanár megérkezzen. Az óra közepén Kaien egy levelet csúsztatott Rukiához azzal a szöveggel, hogy: „Nah, eldöntötted már hogy mikor mutassuk meg a várost?”. Ichigo ezt látta és félre értette a helyzetet, azt hitte, hogy Kaien, aki a legjobb barátja, és aki előtt nincsenek titkai, most elhallgat előle valamit. Amióta csak ismerték egymást mindig mindent megosztottak egymással, az örömöt és a bánatot, a titkokat és a barátokat. Így hát mikor vége lett az iskolának kérdőre vonta. Kaien elmagyarázta neki, hogy csak azt kérdezte tőle, hogy mikor ér rá. Ichigo bocsánatot kért tőle, amiért a bizalma megrendült legjobb barátja iránt.

   Még aznap este, Ichigo fel akarta hívni Kaient, de a vonal foglalt volt. Addig próbálta hívni, míg végül el nem nyomta az álom. Azt senki se tudta, hogy mit álmodott, talán csak ő maga. De abban mindenki biztos lehetett volna, hogy valami szépet álmodott, hisz mosolygott. Aki még nem látta mosolyogni az, nagyon meglepődött volna. Eközben Kaien épp végzett a zuhanyozással. Bement a szobájába és kutatni kezdett a mobilja után, mikor megtalálta látta, hogy van pár nem fogadott hívása Ichigotól. Arra gondolt, hogy felhívja, de nem tette.  

    Ránézett az órára és gondolta, hogy a barátja már alszik. Leült az íróasztalához és meredtem bámulta maga előtt a falat. Közben lélekben valahol mindentől messze járt. A gondolatai szépen lassan az új lány, Rukia felé terelődtek. Mintha újra élte volna a napot. Hosszú ideig nem szólt semmit és meg se mozdult. Mikor legközelebb ránézett az órára már éjfél is elmúlott. Felpattant a székből miközben magát szidta és gyorsan lefeküdt, mivel korán kellett kelnie az osztálykirándulás miatt, ami teljesen kiment a fejéből. Ichigo már reggel 5-kor ott várta Kaient a kapuban, a fiú épp hogy csak felkelt és már rohant is, még a reggelire sem volt ideje. Útban az iskola felé Ichigo egy ismerős hangot hallott, a ködös hajnalban csak nehezen öltött alakot a hang tulajdonosa. Rukia volt az, egy magas fekete hajú férfihoz beszélt. Ahogy elmentek mellettük látták azt a gyönyörű házat ahol a lány élt, köszöntek neki. Éppen tovább mentek volna, amikor Rukia utánuk kiabált:

  - Ichigo, Kaien várjatok egy kicsit! – a fiuk megfordultak és látták hogy a lány feléjük fut – Mehetek veletek iskolába? Kérlek… - de még mielőtt folytatta volna Ichigo gyorsan válaszolt

 - Persze, gyere nyugodtan, csak akkor siess!          

 - Rendben van, kihozom a táskámat és mehetünk! – Rukia egy nagy táskával jött ki a házból, a fiuk el sem tudták képzelni, hogy mit akar magával cipelni a kirándulásra. Rukia elköszönt a bátyától, Byakuyától. Mikor beértek az iskolába, már majdnem az egész osztály ott várakozott. Orihime félszemmel látta, hogy Rukia a fiukkal jött, különféle érzések kavarogtak benne. Szerette Ichigot, és félt hogy Rukia elveszi tőle. Hisz még a vak is látta, hogy Ichigo és Kaien másképp bánt Rukiával, még ha ők maguk ezt nem is vették észre. Tatsuki, aki Orihime legjobb barátnője volt észrevette, hogy Orihime milyen meredtem figyeli Rukiát, ahogy a fiukkal beszél, és hogy észhez térítse így szólt:

 - Hime, te mit hoztál ebédre? Hime…

 - Ha? Bocsi nem figyeltem, elmondanád még egyszer, hogy mi is volt a kérdés?

 - Csak azt kérdeztem, hogy mit hoztál ebédre?

 - Jaj, örülök, hogy megkérdezted. Ma egy nagyon különleges mézes húsos levest és egy ízletes szalonnás ketchup-os szendvicset. Mindkettő saját recept alapján készült!

 - Te hihetetlen vagy – mondta a többi lány – hogy bírod ezeket megenni? – kérdezték kissé feltűnően nagy undorral Himétől.

 - Most miért, szerintem nagyon finomak.    

Mikor végre mindenki megérkezett és az egész osztály felszállt a buszra végre kezdetét vehette a kirándulás. A buszt átjárta az-az önfeledt hangulat, amely szétáradt a diákok boldog kacajaiból. Kaien, Ichigo, Mizuiro és Keigo a busz hátuljában ültek, míg mindenki más a busz elejében igyekezett helyet foglalni. Keigo és Mizurio összesúgtak:

- Akkor most megkérdezzük vagy nem? – kérdezte Keigo

- Persze!

- Jól van! – és ezzel Kaien és Ichigo felé fordultak. – Figyeljetek! Ti szeretitek Rukiát?

- Hogy mi?... – kérdezték meglepődődötten és kissé elpirulva a fiuk.

- Nah, valljátok be nyugodtan, mindenki látja rajtatok!

- Itt nincs mit látni. – mondta Kaien még az előzőnél is vörösebb arccal.

- Úgy van! Ami nincs azt, nem lehet látni! – szólalt meg Ichigo kissé akadozott és bizonytalan hangon – ő csak egy barát és semmi több! – tette hozzá félig elfordítva fejét. Asano és Mizuiro addig faggatták őket, amíg végül mindenki őket nem nézte. Furán érezték magukat, mert nem szerették, ha ők vannak a figyelem központjába. Az út nagyon hosszúnak tűnt és Kaien, aki elég keveset aludt az éjjel most a fejét az ablaknak döntötte és mély álomba merült. A haja szerte szét ált, ahogy az üveghez ért. A lányoknak tetszett, ahogy Kaien édesen aludt, boldog volt, álmában mindig boldog volt, hisz olyan helyeken járt, amiket ébren el se tudna képzelni. Eközben Ichigo előre tekintett a busz elejére. Rukia éppen Himével beszélt. Azt kívánta bár hallaná, hogy miről beszélnek, és miközben gondolkodott Kaien fordult egyet és véletlenül Ichigora dőlt, aki nagyon meglepődött, majd mind két kezével eltolta magától miközben a kiabálásával felébresztette.

  - Kaien figyelj már oda, hogy hova dőlsz!

 - Jól van! Nyugi Ichigo véletlen volt!

 - Tudom! Bocs, hogy kiabáltam!

 - Ugyan, semmi gond felejtsd el – és mire Kaien kimondta, amit akart már aludt is tovább.

Ichigo észrevette, hogy Kaiennel az utóbbi időben egyre többet veszekednek, érezte, hogy ez nem lesz így jó. És nem akarta hogy a legjobb barátja az ellenségévé váljon. Már tudta, hogy Kiegoéknak igaza van, de nem akarta elhinni, még csak bele, se mert gondolni, mi történne akkor, ha ő és Kaien ugyanazt a lányt szeretnék.

  Amikor megérkeztek a táborba mindenki sietve hagyta maga mögött a buszt és keresték meg a saját helyüket. Rukiának, aki még csak az előző nap iratkozott be az osztályba furcsa volt, hogy már rögtön táborozni megy, hisz még alig ismerte a többieket. Egyedül érezte magát, nem tudta hova menjen, kikkel legyen. Ekkor Orihime odafutott hozzá és így szólt:

-          Rukia gyere, csatlakozz hozzánk, van még egy szabad ágyunk.

-          Komolyan?

-          Persze, gyere csak.

-          Köszönöm.

   Eközben Ichigo és Kaien elfoglalta a tábor egyetlen kétszemélyes kis kunyhóját, amiről azt gondolták, hogy elég messze a tanároktól és a lányoktól. Még aznap este a vacsora után tábortüzet gyújtottak és kísértet történeteket meséltek, mint ahogy az-az ilyen táboroknál már alighanem szokás volt. Szinte mindenkire sor került, a legtöbb történet inkább volt vicces, mint ijesztő, de mindenki jól érezte magát és igazán csak ez számított. Amikor Rukiára került a sor, mindenki őt bámulta és kíváncsiak voltak, hogy milyen történettel áll elő. A lány lehajtotta a fejét, majd amikor ismét felemelte a fejét ijesztő tekintettel nézett végig az osztályon, aztán mesélni kezdett, félelmetesebbnél is félelmetesebb dolgokról. Mindenki meredten bámult rá. Kaien látta hogy Ichigo mennyire figyel és úgy gondolta, hogy megijeszti. Óvatosan közelebb hajolt hozzá és belefujt Ichigo nyakába, akinek emiatt végig futott a hideg a hátán, majd kiabálva felugrott. Kaien a nevetéstől hátra dőlt és leesett a padról. Mindenki a két fiún nevetett, Kaien felült és Ichigora nézett, aki szintén nevetett, majd ő is nevetni kezdett. Rukia aki egészen addig komolyan nézett, most ő is mosolygott. A tűz kialudt és mindenki elment aludni. Másnap reggel Kaien és Ichigo elaludtak és lekésték a reggelit, nagyon éhesek voltak. Meglátták hogy Rukia tart feléjük két nagy dobozzal.

-          Sziasztok! Gondoltam éhesek vagytok, ezért hoztam nektek pár szendvicset!

-          Szia! Hát, ami azt illeti eléggé, éhesek vagyunk! - Mondta Ichigo.

-          Köszi Rukia. – szólalt meg Kaien.

Rukia leült a fiukkal szembe és nézte, ahogy tömik magukba a sok szendvicset.

-          Én már tele vagyok! Köszönöm Rukia nagyon jó volt! – Mondta Kaien

-          Igen! Szerintem is!

-          Köszi fiuk! Örülök hogy ízlett!

Majd felállt, elköszönt Kaientől és Ichigotól aztán visszament a többi lányhoz! Leült a padra Orihime mellé, mindenki őt nézte, mintha kérdezni szeretnének valamit de nem tudnák hogyan kezdjenek neki. Ekkor Tatsuki így szólt:

-          Elég, ha ti nem kérdezitek meg akkor majd én! – És ezzel Rukia felé fordult. – Rukia, te szerelmes vagy Ichigoba vagy Kaienbe?

-          Mi???? Hogy én?? Ugyan, honnan veszitek ezt?? Én csak jóban vagyok velük, hiszen olyan kedvesek!

-          De tetszenek vagy nem??

-          Az igaz, hogy elég helyesek de nem szeretem őket, még nem is nagyon ismerjük egymást!

-          Tény, hogy Ichigo és Kaien a leghelyesebb fiuk az osztályban!

  - De még egy lánnyal se bántak úgy, mint veled! – Mondta Orihime, majd felállt és elrohant. Senki se tudta hogy mi baja volt, Tatsuki utána ment és nehezen de megtalálta. egy fa alatt ült és sírt, Tatsuki így szólt:

- Orihime, mi a baj??

- Tatsuki, én nem akarom elveszíteni Ichigot!

- Elveszíteni? Hisz még nem is a tiéd!

- Tudom, de ha Rukiával összejön, akkor elveszítem és nem lesz értelme az életemnek.

- Te bolond! Mi az hogy, nem lesz értelme?! Nem csak Ichigo van a világon, vannak mások, akik szeretnek! Vannak barátaid, rájuk nem gondolsz! – majd arcon ütötte Orihimét aki az ütéstől észhez tért és így szólt:

- Köszönöm… És igazad van, nem adhatom fel! Harcolnom kell! Nem hagyhatom, hogy az övé legyen, mert Ichigo az enyém!

- Jól van, látom már jobban vagy, töröld le a könnyeid és gyere vissza!

- Jó.

Orihime és Tatsuki visszamentek a táborba, ahol már mindenki várta őket. Kíváncsiak voltak hogy hova ment Orihime, de nem akarták megkérdezni. Inkább csak csendben ültek. Eközben a fiuk megnézték a tavat és arra gondoltak, később visszamennek majd oda fürödni. Így is tettek, ebéd után fogták magukat, lementek a tóhoz és egymás után ugrottak a vízbe. Kicsivel később már az egész osztály a vízben volt. Az idő gyorsan ment, és a tábor lassan a végéhez ért, indulni kellett haza. Mindenki összepakolt és felszállt a buszra, majd elindultak és ismét kezdetét vette egy hosszú buszozás. Mikor végre visszaértek az iskolába, mindenkit vár a családja, kivéve egy valakit. Rukia volt az, a bátya nem jött ki elé, ezért kénytelen volt egyedül hazamenni. Ichigo és Kaien családja nagyon jóban volt, mindig együtt kirándultak az erdőmben, ezért is olyan jó barát a két fiú.

  Az idő nagyon gyorsan telt, Rukia barátokat szerzett, boldog volt. Közeledett az október vége és Kaien ezért egyre izgatottabb lett, mivel 27.-én volt a születésnapja. Már nagyon készült, bulit akart rendezni és már a vendéglistát is elkezdte írni, bár nem lett volna rá szükség, hisz az egész osztályt meg akarta hívni.

  Kaien számára elérkezett a várva várt nap, nagyon boldog volt. Ám Ichigo nyugtalan volt, még nem jött rá, de elfelejtette Kaien születésnapját, meghívta Rukiát moziba és pont akkor mentek mikor Kaien partija volt. Aznap délután Kaien meg korán rendezni kezdte dolgait, megnézte, hogy minden megvan-e. Elérkezett az idő, a vendégek lassan megérkeztek. Már szinte mindenki ott volt, Kaien idegesen sétált, nem tudta hol járt legjobb barátja. Fogta magát és elment, otthagyta barátait és sétálni indult. Fejét lehajtva sétált végig az utcákon, mikor egy ismerős hangot halott. Meghallotta Rukiát, hirtelen elöntötte a boldogság és szaladni kezdett. Mikor közelebb ért meglátta Ichigot és Rukiát ahogy éppen a kávéház teraszán, ültek és beszéltek. Kaien meredten állt, mint akinek megállt az idő. Ichigo megfordult és meglátta, ahogy ott állt:

-          Kaien… mit keresel itt??

-          Ezt én is kérdezhetném… nem felejtettél el valamit??

-          Nem tudom, mit??

-          Talán engem és a születésnapomat.

-          Kaien… sajnálom.

-          Én azt hittem barátok vagyunk, de te látom, ezt máshogy gondolod!

-          De mi azok is vagyunk…

-          Szerintem meg nem, tudod, hogy mit érzek és mégis… mégis…

Rukia hátra lépett, és mivel nem akarta megvárni, míg a fiuk teljesen össze nem vesznek, megfordult és szaladni kezdett. Kifutott az utcára, épp amikor közeledett egy hatalmas kamion. Ichigo és Kaien ezt látta, majd Rukia után ugorottak.

  5 évvel később:

Napfényes tavaszi délután volt, Rukia kilépett a virág boltból, kezében két nagy csokor virággal. Elindult és a virágokat szorosan magához ölelte. Felment egy dombra, amin egyetlen hatalmas cseresznyefa állt, tele volt gyönyörű virágokkal. A fa tövében két egyforma sír volt. Rukia odalépett és a virágokat, amiket addig féltve őrzött most gyengéden letette a földre. Csend volt, még a szél sem fújt. A lány felállt, ekkor mintha két apró fuvallat szorította volna meg kezeit. Sírni kezdett, majd letérdelt, kezeit a földhöz vágta és fejét ráhajtotta. Ekkor a két apró fuvallat ismét éreztette magát, és végig simították a lány haját. A cseresznyefa virágai mindent elborítottak, s a lány eltűnt a virágok között.

Egy kis múltidézés

Mikor még az az ártatlan romantikus lélek voltam írtam pár történetet... Itt van egy amit szerettem.

Odáig voltam a Bleach című animért így sok kapcsolódó történet született. Megosztok párat.

De te mégis megfogtad a kezem…

A nevem Kuchiki Rukia, átlagos diák voltam, egy apró különbséggel… halálisten voltam. Nekem is, mint a többi halálistennek az volt a feladatom, hogy a lidérceket megkeressem és elpusztítsam, és hogy a tiszta lelkeket a Lelkek Világába küldjem. Egészen addig voltam halálisten, amíg meg nem ismertem egy embert… egy különleges embert. Az ő neve Kurosaki Ichigo. Mikor megismertem csak egy átlagos diáknak látszott, de hatalmas lélekenergiával rendelkezett, ezért látta a lidérceket, a szellemeket és a halálisteneket is. Az nap, amikor megmentett belőlem csak egy átlagos diák lett, ő pedig előlépett helyettes halálistenné. Ezek után mindig vigyázott rám, a szekrényében laktam. De ez a történet most más… ez sokkal később játszódik. Mindez egy hideg téli napon kezdődött.
- Héj Rukia! – egy narancssárga hajú fiú kiabált a park közepén állva.
- Mi az Ichigo? – ekkor léptem én ki a fa mögül, a fiú nem kis meglepetésére.
- Semmi… csak itt már végeztem – mondta – ideje lenne haza menni.
- Jól van… - ezzel fogtam magam hátat fordítottam és elindultam a part bejárata felé.
- Rukia, lassíts már…

Ekkor már több mint egy éve ismertem Ichigot, de még eddig nem voltam képes igazán kiismerni. Sok dologban titokzatos volt, elhallgatott dolgokat. Még így is, hogy a szekrényében aludtam, távol voltam az igazságtól. Nem kérdezősködtem, nem akartam felkavarni az érzéseit. Meghúztam magam a sarokban, akárhányszor azt éreztem, hogy kérdezni akarok valamit is. Ám ezen a téli estén minden más volt. A hó napok óta megállás nélkül esett, a házat nem nagyon lehetett elhagyni. Mindent csodás fehér hó takart.
- Rukia! – Ichigo kopogtatott a szekrényajtón
- Igen? – elhúztam az ajtót, majd kinéztem egyenesen a helyettes halálisten szemébe.
- Itt a vacsora… - ezzel egy tálat nyújtott át, ami tele volt rizzsel.
- Kö… köszönöm. – ahogy elvettem a tálat éreztem a kezének melegségét miközben végig siklott a kezemen.
- Nincs mit… - ezzel megfordult és az ágyához sétált ahol leült – remélem ízlik.
- Persze. Nagyon szépen köszönöm.
- Ugyan… nincs mit. Egyél csak.
- Ichigo…
- Mi az? Egy lidérc?
- Nem, dehogy… kérdezhetek valamit?
- Persze… kérdezz…
- Te ritkán beszélsz magadról… itt élek veled de mégsem tudok rólad semmit… ez miért van?
- Nem tudom. Egyszerűen csak jobban szeretek hallgatni másokat… eddig még soha nem jutott eszembe, hogy beszéljek magamról… de ha szeretnéd, mesélek! – mosolyodott el.
- De csak ha nem gond…
- Én ajánlottam fel vagy nem? Nos akkor hol is kezdjem…
- Talán az elején – közbe vágtam, ami miatt kicsit szégyeltem magam.
- Hát jó… de mégis mire lennél kíváncsi? – kérdezte Ichigo
- Arra, amit úgy gondolsz, hogy tudnom kellene… - válaszoltam bizonytalanul.
- Mint ahogy azt már tudod, egészen kis korom óta látom a szellemeket, ez az oka annak is… hogy az édesanyám… meghalt. – Ichigo tekintete elhidegült, és szomorú pillantást vetett az ablakára.
- Ichigo… ha nem akarod, nem kell folytatnod!
- De folytatom… anyám elvesztése után apám teljesen megváltozott, de ez most nem számít… Ezek után nem sok minden történt velem, próbáltam figyelmen kívül hagyni a szellemeket. Ám ez nem volt olyan könnyű, mindenhol ott voltak. Anyám halála óta az egyetlen igazán jó dolog te voltál az életemben.
- Ichigo… - egy kissé elpirultam… tagadtam, de valójában fülig szerelmes voltam belé.
- Va… valami rosszat mondtam?
- Nem… dehogy!
Az-az este a meséléssel telt. Egy idő után átültem Ichigo mellé, hogy halkan folytassa életének történetét, nehogy valaki rájöjjön, hogy én ott vagyok. Másnap reggel mindketten sokáig aludtunk. Délkörül ébredtünk fel egy jellegzetes csipogó hangra.
- Ichigo! – kivágtam a szekrényajtót és gyorsan kipattantam.
- Tudom… Hol van?
- Itt nem messze… hatalmas lidérc lehet.
- Ezt miből gondolod? – érdeklődött.
- Csak megérzés…

Amikor kiértünk az utcára a lidérc pont akkor jelent meg.
- Ichigo gyerünk!
- Jól van… jól van… megyek már. Nem kell ennyit kiabálni… tudom én, hogy mi a dolgom!
- Figyelj már oda!
- Figyelek… figyelek… ne pattogj már! – amikor Ichigo már majdnem elpusztította a lidércet, az rám támadt – RUKIA!!
- Ichigo… gyorsan… a lidérccel foglalkozz én megleszek!
- Jól van!
Ahogy Ichigo a lidérccel harcolt éreztem, ahogy a testem egyre hidegebb. Az égből még mindig apró hópelyhek szálltak alá. A szemeim lassan lecsukódtak, körülöttem a fehér hó vörösre változott. Hideg volt. Egy hangot hallottam, akárcsak egy álom, nem hittem, hogy valós.
- Rukia! – ahogy lassan ismét kinyitottam a szemem láttam magam felett Ichigot. – Tarts ki Rukia!
- Ichigo… - mindenem fájt attól, hogy kimondtam a nevét – nem…
- Mint nem? Ez neked semmi!
- Sajnálom Ichigo… ha én nem lennék… nem… nem kerültél volna annyiszor veszélybe… - minden egyes szó fájdalmat jelentett.
- Ne butáskodj! Neked köszönhetem, hogy boldog voltam! – Ichigo szeméből könnyek törtek elő. A hidegben lassan végigfolytak az arcán majd az én arcomra csöppentek.
- Köszönöm… - szemeim lassan ismét lecsukódtak, még éreztem, ahogy gyengéden megszorította kezeim – I… Ichigo
- Ne… most ne beszélj.
- Szeretlek… - ezekkel a szavakkal szemeim végleg lecsukódtak, a kéz ami addig Ihigo kezét szorította most elernyedt.
A hó pedig csak esett tovább, lassan elfedte Ichigo narancsszínű haját, aki a kihűlt testre borulva zokogott és egyre csak egy szót hajtogatott „szeretlek”.