Csak a gitáromat, meg egy doboz cigit...

Mint Nana, most én se szeretnék mást... Csak a gitáromat. Ha egyedül lennék leülnék az ágy belső sarkára, csak én és a gitárom. És végre nekilátnék megtanulni a Pledge-t. Az a legszebb szám... Még most is az szól ^^ Ruki valahogy inspirál... És szeretem a dallamot, a hangot, a gitárt és az érzést ami átadnak. Nem mellesleg Ruki elég szívdöglesztő tud lenni :D Örülnék kicsit ha barátom még mindig úgy szeretné őket mint régen :) Akkor megtanulnánk együtt a számaikat és lenne + 1 közös program... Sajnos őt már visszaalakítani nem lehet, mindenki változik, de ez így van rendjén... De kár hogy ő pont ebben változott...
Így visszatekintve én is változtam, már nem vagyok az aki tavaly tavasszal és nyáron voltam. Amikor egyedül voltam csak azzal foglalkoztam amit szerettem, a zenével, a J-rocknak éltem... Ma már csoda ha új számot is meghallgatok, és valahogy a régi kedvenceim is kezdenek eltünedezni. Egyre kevesebb banda van akik érdekelnek vagy érdemesek a figyelemre. A sok új banda közül meg egyet kettőt ha ismerek. Megrémít a változás. Visszamennék abba az időbe amikor egész nap elvoltam magamban, éjjelenként animéztem, napközben pedig üvöltött a Visual Kei... Szeretem a mostani énem de ez valahogy más mint amivé én magam válni akartam. Egy menő kissé fiús Jrocker feelingű csaj akartam lenni aki sok nevet, gitározik és animézik, pihenget és conokra jár a barátaival. E helyett itt vagyok én. Asszem egy kicsit nőies, de állítólag menő rockeres (néha), járok conra (néha), nevetek is (néha) de alig nézek animét, alig hallgatok J-rockot, ami mondjuk annak is köszönhető hogy feloszlott a SuG és valahogy kicsit elkedvetlenedtem akkor, emellett semmi, ismétlem SEMMI időm a gitáromra... + Jó a koli de szar a sok tanulni való és idegesítő tud lenni a szobatársam... Sokkal jobb lenne, ha egyedül lehetnék a szobában, akkor semmi okom nem lenne idegesnek és nyugtalannak lenni. Amint elhatározom hogy megváltozok nem történik semmi, pedig jó lenne változni, mondjuk olyanra mint aki 10.-ben voltam. Az a kedves énem soha nem jön vissza. Arra is gondoltam már hogy az általánosban szerzett sérelmeim és egy bizonyos kapcsolat tett ilyen "kőszívűvé" mert tény hogy nagyon durva tudok lenni az emberekkel és régen nem voltam ilyen, de inkább vagyok erős és határozott, mint egy könnyen irányítható báb... De vannak akiket nem szívesen bántok meg de mégis megteszem mert gondolkodás nélkül azt mondom és csinálom ami nekem abban a helyzetben a legjobb ahhoz hogy megvédjem magam.